Mindig nyíljon virág a sírodon,
madár daloljon égi kóruson,
patak csobogjon közeli partokon,
fény táncoljon örökzöld lombokon.
Ló legeljen sírodon – ne csak szó legyen,
mert halmodon csak rét füve terem.
Ne gyúljon mécses, ne hajoljanak fejek,
csak szél porlassza el fejfádról neved.
Méhes József
(Zümi bá’)
Úgy érzem, a falhoz kellett volna basznom Téged rég,akkor nem lennél – mint most is – a gödör mélyén még! Méhes József(Zümi bá’)
A „napnyugta” nyolc perc sebtiben,a nappal eltűnik, s minden megpihen.A sötét letöröl jót és rosszat,kaput nyit a végtelen nyugalomnak. A „hajnal” lassan érkezik meg,az éjtől mindent türelmesen elvesz.Új élet kezdődik
A bánat mindig késve érkezik,mikor már semmi vissza nem segít.Kopog a szívben, csendesen,de kulcs nincs többé seholsem. Bánkódni annyi: mint árnyékot ölelni,egy eltűnt percet visszakövetelni.De az idő nem hajlik szóra,nem
Tokajnál a táj ősi időkről mesél, hol kő és víz egymásnak feszülve él. A Kopaszhegy áll, mint örök akarat, nem kér az időből, rendíthetetlen marad. A Tisza messziről érkezik vadon,