Mindig nyíljon virág a sírodon,
madár daloljon égi kóruson,
patak csobogjon közeli partokon,
fény táncoljon örökzöld lombokon.
Ló legeljen sírodon – ne csak szó legyen,
mert halmodon csak rét füve terem.
Ne gyúljon mécses, ne hajoljanak fejek,
csak szél porlassza el fejfádról neved.
Méhes József
(Zümi bá’)
A játék nem csupán gyermek akarása, hanem a lélek örökös újra tanítása. Kíváncsiság, szárnyaló képzelet, hol minden kudarc is új eredményhez vezet. Nem azért fogy el az emberi erő, mert
Az 5 éves Gergő és a 7 éves Marci unokámnak ajánlva. Dínó erdő ébred éppen, napfény játszik zöld levélen. Trappolás száll messzi tájon, kaland vár ma minden ágon. Triceratops reggel
Felvettem kabátom, mintha pajzsot vonnék, s kiléptem abból, mit szívemben még tartanék. Te hagytad, hogy menjek – oly könnyűn engedtél, mintha nem is számított volna, hogy ott voltam én. Méhes
A járdán levelek barnán hevernek,egykori zöld álmok most elcsendesednek.Nem lázadnak többé a szél sodra ellen,sorsuk nyugalma átterjed a végtelenre. A fák engedik hullani a lombot,nem számolgatják a tegnapot.Ami készen van,