Mindig nyíljon virág a sírodon,
madár daloljon égi kóruson,
patak csobogjon közeli partokon,
fény táncoljon örökzöld lombokon.
Ló legeljen sírodon – ne csak szó legyen,
mert halmodon csak rét füve terem.
Ne gyúljon mécses, ne hajoljanak fejek,
csak szél porlassza el fejfádról neved.
Méhes József
(Zümi bá’)
Vadkörte kerül ki a zord határra,hol szél tanít megmaradni állva.Nem ígér bőséget, sem könnyű sorsot,csak annyit: élni kell itt és majd ott. Vackor így nő fel a zord határ felett,hol
Izland földjén a csend, nem mint imádság,hanem mint teljesség és múlt-jelen világ.Magma, kő, tűz és jég egymástól nem fél,mint test és lélek külön – mégis egyként él. A táj kemény,