Két harcos

Mit számít túlerő, ha ellene bátor szív dobog,
ha lelkek acélján nem ejt rést a sok-sok ok.
Két harcos áll a szélben, dacuk végtelen,
el nem futnak ők, szembenéznek névtelen.

Mert világ is ringhat négy erős karon,
s ha összeforr az akarat, az ég is lehajol.
A csata lehet vesztett, de nem veszhet a hit,
mely két szívben egyesülve lángra gyúlik itt.

S ha ketten maradnak, világ se dől össze,
mert az álmok tüze hajnalra nő messze.
A végsőkig állni, ez az ő parancsuk,
s míg él bennük hit, az idő is hatalmuk.

A szám nem határoz, lehetnek csak ketten,
de állnak a viharban, lánggal a testben.
Ha egy szív lobog, fény gyúl az égen,
ha kettő, fenséges tűz ég örök létben.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

A dínók éneke!

Az 5 éves Gergő és a 7 éves Marci unokámnak ajánlva. Dínó erdő ébred éppen, napfény játszik zöld levélen. Trappolás száll messzi tájon, kaland vár ma minden ágon. Triceratops reggel

Tévedés!?

Felvettem kabátom, mintha pajzsot vonnék, s kiléptem abból, mit szívemben még tartanék. Te hagytad, hogy menjek – oly könnyűn engedtél, mintha nem is számított volna, hogy ott voltam én. Méhes

Itt van az ősz

A járdán levelek barnán hevernek,egykori zöld álmok most elcsendesednek.Nem lázadnak többé a szél sodra ellen,sorsuk nyugalma átterjed a végtelenre. A fák engedik hullani a lombot,nem számolgatják a tegnapot.Ami készen van,

Önvallomás…!

Úgy érzem, a falhoz kellett volna basznom Téged rég,akkor nem lennél – mint most is – a gödör mélyén még! Méhes József(Zümi bá’)

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!