Két harcos

Mit számít túlerő, ha ellene bátor szív dobog,
ha lelkek acélján nem ejt rést a sok-sok ok.
Két harcos áll a szélben, dacuk végtelen,
el nem futnak ők, szembenéznek névtelen.

Mert világ is ringhat négy erős karon,
s ha összeforr az akarat, az ég is lehajol.
A csata lehet vesztett, de nem veszhet a hit,
mely két szívben egyesülve lángra gyúlik itt.

S ha ketten maradnak, világ se dől össze,
mert az álmok tüze hajnalra nő messze.
A végsőkig állni, ez az ő parancsuk,
s míg él bennük hit, az idő is hatalmuk.

A szám nem határoz, lehetnek csak ketten,
de állnak a viharban, lánggal a testben.
Ha egy szív lobog, fény gyúl az égen,
ha kettő, fenséges tűz ég örök létben.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Két szépség

A „napnyugta” nyolc perc sebtiben,a nappal eltűnik, s minden megpihen.A sötét letöröl jót és rosszat,kaput nyit a végtelen nyugalomnak. A „hajnal” lassan érkezik meg,az éjtől mindent türelmesen elvesz.Új élet kezdődik

A bánkódás

A bánat mindig késve érkezik,mikor már semmi vissza nem segít.Kopog a szívben, csendesen,de kulcs nincs többé seholsem. Bánkódni annyi: mint árnyékot ölelni,egy eltűnt percet visszakövetelni.De az idő nem hajlik szóra,nem

Tokaj

Tokajnál a táj ősi időkről mesél, hol kő és víz egymásnak feszülve él. A Kopaszhegy áll, mint örök akarat, nem kér az időből, rendíthetetlen marad. A Tisza messziről érkezik vadon,

Szivárvány

A felhők könnye még remegve hull,de már a Nap mosolya ráborul.E kettő közt, a törékeny határon,a pillanat áll meg a fényből szőtt varázson. Megállít egy percre a rohanásban,felnézésre kér a

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!