Két harcos

Mit számít túlerő, ha ellene bátor szív dobog,
ha lelkek acélján nem ejt rést a sok-sok ok.
Két harcos áll a szélben, dacuk végtelen,
el nem futnak ők, szembenéznek névtelen.

Mert világ is ringhat négy erős karon,
s ha összeforr az akarat, az ég is lehajol.
A csata lehet vesztett, de nem veszhet a hit,
mely két szívben egyesülve lángra gyúlik itt.

S ha ketten maradnak, világ se dől össze,
mert az álmok tüze hajnalra nő messze.
A végsőkig állni, ez az ő parancsuk,
s míg él bennük hit, az idő is hatalmuk.

A szám nem határoz, lehetnek csak ketten,
de állnak a viharban, lánggal a testben.
Ha egy szív lobog, fény gyúl az égen,
ha kettő, fenséges tűz ég örök létben.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Fecske-emlék

Gyerekkorom tanyájának még érzem az illatát, istálló, fű, széna, abrak, éltető falatát. Lovak fújtatása, tehenek kérődző csendje, az idő kereke most visszaforgott bennem. Két tehén az egyik oldalon, két ló

Lelki társ ravatala

Nem a fizikai halál a legnagyobb veszteség, mert ott a csendben békét lel a vég, de szívünk mélyén súlyosabb a kín, ha a lelki társ életében már nem felel neked.

Az árulás

Csak baráttól jöhet álnok döfés, így születhet csak igazi törés. Az ellenség szava nem dönt romba, aki közel volt hozzád, taszíthat porba. Az ellenség támad, nyíltan, keményen, sosem árul, hisz

Nem az számít…

Nem az számít, mennyi év várt, hanem, hogy tested-lelked mit csinált. Hogy percnyi időből mennyit élsz, s hogy álmaidban mennyit félsz. Hiába hosszú száz napod, ha üres szívvel álmodod. Az

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!