Játszom

A játék nem csupán gyermek akarása,
hanem a lélek örökös újra tanítása.
Kíváncsiság, szárnyaló képzelet,
hol minden kudarc is új eredményhez vezet.

Nem azért fogy el az emberi erő,
mert súlyos az éveken át hordott tető.
Azért válik rideggé a Nap sugara,
mert a játék varázsának múlik a szava.

Aki játszik, annak szeme ragyog,
s benne minden csillag szikrákat hagyott.
De ki elhagyja a játék lényegét,
az bezárja a múltba a saját lelkét.

Azért őrzöm titkon, belül, magamban:
a játék a kulcsom az örök fiatalságban.
Míg bennem él, nem hajlít meg az idő,
minden nap új, minden perc gyönyörű.

És ha majd az évek súlya rám hajol,
akkor is játszani fogok, semmi nem lazul.
Lelkem a játékban addig lesz szabad,
míg játékos szívem végleg szakad.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Mezsgye

Határvonal, mely elválaszt, de köt is, a múltból hoz és jövő felé röpít, nem csak sáv, mely földeket választva hagy, hanem rajta át az ember is szárnyra kap. Állunk a

Kezdet és vég

A mély-sötétből csöndben indulunk, a születéssel mind titkokat hozunk. Kilenc hónap az anyaméh ölén, már bennünk él a mindenség-törvény. A gyermek szeme tiszta harmatán, megcsillan egy világ-áldás, áradás. Nem tudja

A tél meséje

A hajnal kék köpenyt terít a világra, apró fehér jelek rajzolódnak ki. A kíváncsi követek a tél birodalmából úgy érkeznek a pelyhek, mint hangtalan seregek. Súlytalan érintéssel csókolják arcomat, hűvös

Bányában

A bánya egy kísértő hősi hely, hol ember és föld együtt lehel. A mély-homályból fény tör elő, s a bányász-emlék hegycsúcsra nő. Csákány zeng, omlik a szén, a sötét vájat

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!