Ilyen (is) az élet

A gyermek tiszta lelke még csodákban hinni mer,
Míg rá nem omlik lassan a könyörtelen rendszer,
S megtanulja, hogy e föld sokszor farkast nevel,
Ki gyenge társát mosolyogva nyeli el.

A pénz hideg szemében nincs könyörület,
S az irgalom virága gyorsan porba süpped,
Ki lágy szavakkal él, azt elsodorja más,
Mert csak győztest ünnepel a kíméletlen világ.

A gazdag termeiben harsog az ünnepély,
Míg másnak jut az éhség és a csillagtalan éj,
Az egyiknek bársony jut, másnak durva kő,
S az igazság olyan, mint a távolodó jövő.

A háborúk zajában millió sors enyészik,
S a győztes himnuszára újabb könnyek égnek,
Az ember vérrel írja saját történelmét,
Miközben sírba dönti holnapja gyermekét.

Az utcák kövén némán botladoznak árvák,
Kik vállukon cipelve sötét jövőjüket járják,
S fölöttük közöny leng, akár a téli dér,
mely fagyasztja a könnyet, ha az ember földbe tér.

A templomok kövére ráfagy sok ima,
mert választ ritkán ad az ég magasa.
S ki könnyes szemmel kérdi, hol az irgalom,
csak csillagtalan eget talál minden hajnalon.

Az öregek tekintetében néma ősz lobog,
mint hervadt avar fölött az októberi napkorong.
Ők már tudják jól, hogy minden földi ragyogás,
csupán egy gyorsan múló, csalfa látomás.

Így élünk mind a porban, törékeny vándorok,
kik fölött szállnak a prédára váró vad sasok.
Sorsunk csupán egy perc az örök ég alatt,
mely eltűnik végleg és nyomtalan marad.

Hidd csak, hogy nem ilyen az élet!
De akkor milyen…? Persze, nem csak ilyen.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Magassági repülés

Fehér torony nő az égbe, szétárad, dagad, nőve, felfelé. Vörösnégyszögnél szárny rezzen, indulok, szemem a csúcsot kutatja, fényben tisztulok. Felhőalap sötétje hívogat, ott pezseg az élet, ott a vad áramlat.

A sturcspirál

Az égen szállva hirtelen fordul a gép, a sturcspirál pokla hív, vesztő körökbe lép. A belső szárny már nem emel, csak újra átesik, a föld felé rohansz, ha a mozdulat

Élj úgy, mint a Télapó

Az Északi-sark csendje hív, hol hófödte tundra mesét ír. A Télapó ott él magányban, évente csak egyszer jár a világban. A Télapó nem fél a magánytól, nem némul el a

A pénz illatai

A pénz szagtalan csak annak, ki bírja, kinek énjét nem égeti hiánya. De aki nélkülözik, az érzi minden éjben, hogy a pénz szaga – maga az élet vére. A pénz

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!