Ilyen (is) az élet

A gyermek tiszta lelke még csodákban hinni mer,
Míg rá nem omlik lassan a könyörtelen rendszer,
S megtanulja, hogy e föld sokszor farkast nevel,
Ki gyenge társát mosolyogva nyeli el.

A pénz hideg szemében nincs könyörület,
S az irgalom virága gyorsan porba süpped,
Ki lágy szavakkal él, azt elsodorja más,
Mert csak győztest ünnepel a kíméletlen világ.

A gazdag termeiben harsog az ünnepély,
Míg másnak jut az éhség és a csillagtalan éj,
Az egyiknek bársony jut, másnak durva kő,
S az igazság olyan, mint a távolodó jövő.

A háborúk zajában millió sors enyészik,
S a győztes himnuszára újabb könnyek égnek,
Az ember vérrel írja saját történelmét,
Miközben sírba dönti holnapja gyermekét.

Az utcák kövén némán botladoznak árvák,
Kik vállukon cipelve sötét jövőjüket járják,
S fölöttük közöny leng, akár a téli dér,
mely fagyasztja a könnyet, ha az ember földbe tér.

A templomok kövére ráfagy sok ima,
mert választ ritkán ad az ég magasa.
S ki könnyes szemmel kérdi, hol az irgalom,
csak csillagtalan eget talál minden hajnalon.

Az öregek tekintetében néma ősz lobog,
mint hervadt avar fölött az októberi napkorong.
Ők már tudják jól, hogy minden földi ragyogás,
csupán egy gyorsan múló, csalfa látomás.

Így élünk mind a porban, törékeny vándorok,
kik fölött szállnak a prédára váró vad sasok.
Sorsunk csupán egy perc az örök ég alatt,
mely eltűnik végleg és nyomtalan marad.

Hidd csak, hogy nem ilyen az élet!
De akkor milyen…? Persze, nem csak ilyen.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Blauburger vére

Egy barátom tiszteletére! Kőszeg lankáin fürtök érnek, bíbor színük fényben égnek. Pincék mélyén a csend figyel, bor születik, mi szívre lel. Dombok ölét napsugár simítja, csillog a szem, ha a

Pitypang

Sárga Nap a fű fölött, szél viszi a vágyadat. Elpattan a pillanat, és újjászületik egy világ. Méhes József (Zümi bá’)

Aratás

(Régi aratások emlékére.) Hajnal bontja szét az éj köpenyét, harmat fénylik a fűszál hegyén. A föld lélegzik, frissen, halkan, búza tenger ring aranyban. A kaszások vállán súly a világ, markukban

Békéscsaba ébredése

Mikor a föld még puszta volt, sivár, az Alföld néma, árva rónaság. Csak szél sodorta múlt porát a tájon, s csend borult a végtelen határon. A török dúlt sokáig, utánuk

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!