HOLNAP

A tegnap végleg messze szállt,
magával vitte önmagát.
Hiába őriznéd, ami volt,
a múlt kapuja már bezáródott.

Hány szó maradt még odabent,
mit kimondani nem mertünk?
Hány ölelésre nem jutott idő,
hány búcsú lett kimondatlanul késő?

Azt hisszük, ráérünk még,
hogy vár reánk egy újabb év.
De fogy a perc, és fogy a nap,
s az élet észrevétlen elszalad.

Az élet nem áll meg miattunk,
nem várja meg, míg észbe kapunk.
A perc, ha egyszer elszaladt,
örökre néma múlt marad.

Ki mondta meg, hogy a nap felkel,
hogy új reményre ébredsz reggel?
Ki adta biztosan rá szavát,
hogy megérjük a holnap hajnalát?

Ne a sírnál mondd, hogy szeretted,
Ha életében elfeledted.
Ne akkor hulljon könnyed érte,
Mikor már nem jut el a lelke mélyére.

A tegnap elmúlt.
A mának mindjárt vége.
A holnap eljöttét senki nem ígérte!

Méhes József
(Zümi bá’)

0 0 szavazatok
Vers értékelése
Feliratkozás
Visszajelzés
guest

0 hozzászólás

Megosztás:

Kategória további versei

A MEGBOCSÁTHATATLAN MÚLT

Egyszer mindenkiben megnyílik a múlt,amikor bennünk minden fény kigyúlt.S önmagunktól is távolabbra állvabelenézünk régmúlt életünk arcába. Volt olyan, akit hagytunk félúton állni,kit nem tanultunk meg igazán várni.Ki még hitt bennünk,

FÉNYBEN – ÁRNYÉKBAN

Van, ki valóban éles, mint a frissen fent penge,s amit alkot, önmagában bizonyíték lenne.Nem kell hozzá dicséret, sem harsány ünneplés,mert munkájában ott van minden teljes egész. Valóban akad olyan, ki

GONDOLATÉBRESZTÉS

A kétely nem az értelem hibája,hanem a megismerés forrása.Ki kérdezni mer, már útra kél,s minden lépéssel mélyebbre ér. A kérdés nem a hiány jele,hanem a tudat nyitott tere.Ki benne élni

TALÁN, TALÁN …

Még zöldell az erdő, még énekel a táj,de mélyén már ébred a pusztító halál.A fejsze csapása végigzeng a tájon,s halál ül a fákon, mint sűrű köd a lápon. Az ember

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!
0
Szívesen fogadnám a gondolataidat, kérlek írd meg kommentben.x