Harka

Itt a Harka méltóság nevét őrzi a régi igazság,
ki a törzsszövetségben volt, mint ítélő magasság.
Időbe vésve maradt itt, mint halványodó emlék,
a köré nőtt egy falu s az erdős, szelíd vidék.

Egykor Villa Harka nevét írta pergamen-világ,
s falu nevében élt a régmúlt méltóság.
Sopron árnyékában nőtt a falu csendes életfája,
mintha ágain a történelem minden sebe fájna.

A régi Borostyán-út emléke még ma is jegyzett,
mintha minden lépésben ott lüktetne az ősi menet.
A kereskedők árnya már csak emlékben él tovább,
de a föld még őrzi a rég letűnt karavánok nyomát.

A Kogelberg fölött a szél ma is mondákat mesél,
mintha minden titkot ott kergetne fenn a szél.
Dombok között ring a falu, mint nyugodt kis világ,
hol a múlt és jelen együtt lélegzik, gyönyörű virág.

A dombok közt megbújva él a falu egyszerű arca,
nem harsány, nem kérkedő, inkább az időt tartva.
Minden utcán egy régi történet halk szava jár,
s a házak között megpihen az emberi, lassú nyár.

A szőlők lankáin ma is fények játszanak csendesen,
mintha az idő ringana minden fürtön könnyeden.
A termőföld emlékezik minden kézre, mely dolgozott,
s minden nyárban újra írja, amit régen elhozott.

A templomkertben moha nő a régi kövek közén,
falra írt nevek halványulnak az idő törékeny ívén.
De aki ide figyel, az érzi: semmi sem tűnt el,
csak más formában él tovább, amiért az idő felel.

A Harkai-hegyek felől este mindig szél érkezik,
mintha a történelem is itt sétálna s emlékezik.
A falu fölött ilyenkor minden hang elcsendesül,
s a múlt és jelen határa finoman újra egyesül.

A falu csendje nem üres, inkább telített jelenlét,
benne él a sok évszázad, s minden megfakult emlék.
A házak között a múlt és jelen egymásra talál,
az idő itt nem rohan, inkább csak lassan meg-megáll.

Harka, az államalapítás előtt a magyar törzsszövetség
harmadik legmagasabb méltósága volt a Kende és a
Gyula után.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

A kétkedés határa

Kérdések nyithatnak kaput a tiszta tényre,az értelem útján halad a lélek mélyre.Ha azonban minden szó titkot sejtet,a tények elvesznek, s „bármi” megtörténhet. A tudás útján a kétely is vezeti léptünk,nem

Ilyen vagyok

Ha nincs ki mérjen, akkor is túlmutatok,saját árnyékomon is átlépve járok.Semmi nem formál egyformára már,mert bennem létezik a mindentől eltérő határ. Ha egyedül lennék az Univerzumban,az énem akkor is mindenkitől

Az utolsó csepp

Nem látszik még a vég, de roppan már a csend,Mint víz felett a jég, mely lassan megreped.Sejtjük: ami jön, nem old fel, nem enyhít majd,Csak szétszakít mindent, mit eddig eltakart.

Nem mindig bántani

Egy szó már ott van a szám szélén,csípős lenne, érezném is én,de valami bennem inkább visszatart,hogy nem kell minden helyzetben a harc. Az ész nem arra van, hogy fölé kerekedjek,hogy

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!