Ember, mint gejzír

Izland földjén a csend, nem mint imádság,
hanem mint teljesség és múlt-jelen világ.
Magma, kő, tűz és jég egymástól nem fél,
mint test és lélek külön – mégis egyként él.

A táj kemény, nem simogat, nem kér,
csak áll, mint ítélet, hideg és fehér.
A gejzír vár, mint elfojtott sikoly,
felszínen béke – a mélyen vihar tombol.

A látvány nem kiált, mégis megrendít,
Mint halk vallomás, ami mélyen tanít.
Emberi lélek nem menekül, hanem marad,
Elfogadja az erőt, mely nem ural, csak igaz.

Az erő itt nem céltalanul rombol, inkább tanít,
megmutatja, hol végződik a hiábavaló hit.
Ez a ritmus ringat, fegyelmez és ébreszt:
nem minden mozdulat örök, mégis értékes.

Minden emberben él egy Izland,
mint jégpáncél mögé zárt gejzír magad.
A felszíned lehet hideg, zord, s magány,
kitörve leszel tűz, lendület és soha-szabály.

Méhes József
(Zümi bá’)

0 0 szavazatok
Vers értékelése
Feliratkozás
Visszajelzés
guest

0 hozzászólás
Beágyazott visszajelzések
Az összes hozzászólás megtekintése

Megosztás:

Kategória további versei

Nem az számít…

Nem az számít, mennyi év várt, hanem, hogy tested-lelked mit csinált. Hogy percnyi időből mennyit élsz, s hogy álmaidban mennyit félsz. Hiába hosszú száz napod, ha üres szívvel álmodod. Az

Álom és valóság

Álmomban az enyém vagy – mert látlak, életemben az álmom vagy – mert várlak. E kettő együtt maga a lét, s az ember őrzi örök kettősségét. Ha kezed nem ér

Ne csak álmodj

Az álom-ábránd addig jó barát, míg ébreszt benned tett-csodát, de fogva tart, ha nem merész, s marad a sóhaj – semmibe vész. Csak képzelet nem ad igazgyöngyöt, csak édes árnyat,

Belső Napunk

A külső égbolt zúghat bármikor, vihar keringhet, porrá hullhat a rend, de bennem fényben oldódik a gond, s az örök Nap győz minden csend felett. Így hordjuk mind a titkot,

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!
0
Szívesen fogadnám a gondolataidat, kérlek írd meg kommentben.x