Ember, mint gejzír

Izland földjén a csend, nem mint imádság,
hanem mint teljesség és múlt-jelen világ.
Magma, kő, tűz és jég egymástól nem fél,
mint test és lélek külön – mégis egyként él.

A táj kemény, nem simogat, nem kér,
csak áll, mint ítélet, hideg és fehér.
A gejzír vár, mint elfojtott sikoly,
felszínen béke – a mélyen vihar tombol.

A látvány nem kiált, mégis megrendít,
Mint halk vallomás, ami mélyen tanít.
Emberi lélek nem menekül, hanem marad,
Elfogadja az erőt, mely nem ural, csak igaz.

Az erő itt nem céltalanul rombol, inkább tanít,
megmutatja, hol végződik a hiábavaló hit.
Ez a ritmus ringat, fegyelmez és ébreszt:
nem minden mozdulat örök, mégis értékes.

Minden emberben él egy Izland,
mint jégpáncél mögé zárt gejzír magad.
A felszíned lehet hideg, zord, s magány,
kitörve leszel tűz, lendület és soha-szabály.

Méhes József
(Zümi bá’)

0 0 szavazatok
Vers értékelése
Feliratkozás
Visszajelzés
guest

0 hozzászólás
Beágyazott visszajelzések
Az összes hozzászólás megtekintése

Megosztás:

Kategória további versei

Karácsony

A konyhából fahéj illata száll, minden porcikán béke jár. A csend is beszél, suttog, mesél, a szív hallgatja, s a csoda újra él. A csomag nem számít, ha ki is

Fecske-emlék

Gyerekkorom tanyájának még érzem az illatát, istálló, fű, széna, abrak, éltető falatát. Lovak fújtatása, tehenek kérődző csendje, az idő kereke most visszaforgott bennem. Két tehén az egyik oldalon, két ló

Lelki társ ravatala

Nem a fizikai halál a legnagyobb veszteség, mert ott a csendben békét lel a vég, de szívünk mélyén súlyosabb a kín, ha a lelki társ életében már nem felel neked.

Az árulás

Csak baráttól jöhet álnok döfés, így születhet csak igazi törés. Az ellenség szava nem dönt romba, aki közel volt hozzád, taszíthat porba. Az ellenség támad, nyíltan, keményen, sosem árul, hisz

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!
0
Szívesen fogadnám a gondolataidat, kérlek írd meg kommentben.x