Ember, mint gejzír

Izland földjén a csend, nem mint imádság,
hanem mint teljesség és múlt-jelen világ.
Magma, kő, tűz és jég egymástól nem fél,
mint test és lélek külön – mégis egyként él.

A táj kemény, nem simogat, nem kér,
csak áll, mint ítélet, hideg és fehér.
A gejzír vár, mint elfojtott sikoly,
felszínen béke – a mélyen vihar tombol.

A látvány nem kiált, mégis megrendít,
Mint halk vallomás, ami mélyen tanít.
Emberi lélek nem menekül, hanem marad,
Elfogadja az erőt, mely nem ural, csak igaz.

Az erő itt nem céltalanul rombol, inkább tanít,
megmutatja, hol végződik a hiábavaló hit.
Ez a ritmus ringat, fegyelmez és ébreszt:
nem minden mozdulat örök, mégis értékes.

Minden emberben él egy Izland,
mint jégpáncél mögé zárt gejzír magad.
A felszíned lehet hideg, zord, s magány,
kitörve leszel tűz, lendület és soha-szabály.

Méhes József
(Zümi bá’)

0 0 szavazatok
Vers értékelése
Feliratkozás
Visszajelzés
guest

0 hozzászólás
Beágyazott visszajelzések
Az összes hozzászólás megtekintése

Megosztás:

Kategória további versei

Mezsgye

Határvonal, mely elválaszt, de köt is, a múltból hoz és jövő felé röpít, nem csak sáv, mely földeket választva hagy, hanem rajta át az ember is szárnyra kap. Állunk a

Kezdet és vég

A mély-sötétből csöndben indulunk, a születéssel mind titkokat hozunk. Kilenc hónap az anyaméh ölén, már bennünk él a mindenség-törvény. A gyermek szeme tiszta harmatán, megcsillan egy világ-áldás, áradás. Nem tudja

A tél meséje

A hajnal kék köpenyt terít a világra, apró fehér jelek rajzolódnak ki. A kíváncsi követek a tél birodalmából úgy érkeznek a pelyhek, mint hangtalan seregek. Súlytalan érintéssel csókolják arcomat, hűvös

Bányában

A bánya egy kísértő hősi hely, hol ember és föld együtt lehel. A mély-homályból fény tör elő, s a bányász-emlék hegycsúcsra nő. Csákány zeng, omlik a szén, a sötét vájat

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!
0
Szívesen fogadnám a gondolataidat, kérlek írd meg kommentben.x