Elhagyatva

Az udvaron ködbe vész minden remegve,
hol egykor gyermek szaladt át nevetve.
Most gaz hajol át a kövek terén,
s dér didereg a szép emlékek helyén.

A küszöb kopott, de még őrzi hűen,
ki járt e házban hajdan nesztelen.
A lépcső mélyén elhalt zaj pihen,
mint téli ág közt a reszkető volt-jelen.

A karosszék még mindig az ajtóra néz,
amerről egyszer a fény hazatért.
De most csak árny ül benne mozdulatlan,
mint régi emlék megfáradt alakban.

A konyha mélyén kihűlt minden illat,
nem száll az est mi fűszerest villant.
Melegség helyett bús szelek sodornak,
mint síró hangok az omló alkonyatnak.

A lyukas eresz alatt álmos eső koppan,
a ház hangtalan, magába roskad.
A törött ablak rideg csillagként int,
s a csönd lassanként mindent beborít.

A kertben már a rózsa is lehajlott,
fejére hulltak néma őszi harmatok.
A kerítésnél megpihent a dér,
s a csend magánya minden nap visszatér.

A pince mélyén megült a sötét,
akár egy régen elhallgatott beszéd.
A pókhálók közt a mozdulatlan idő
őrzi, mi volt, s nem lesz már soha több.

Valaha itt még ünnep lángja égett,
nevetés ringatott hosszú estéket.
Most tompa árny jár a padlók felett,
a ház magába zárja a közelgő telet.

Az idő-óra jár még konok-egyedül,
úgy, mint öreg ember, ki többé már nem örül.
Ketyegő verése tompán a falakra hull,
s a ház minden emlékével lassan elvonul.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Karácsony

A konyhából fahéj illata száll, minden porcikán béke jár. A csend is beszél, suttog, mesél, a szív hallgatja, s a csoda újra él. A csomag nem számít, ha ki is

Fecske-emlék

Gyerekkorom tanyájának még érzem az illatát, istálló, fű, széna, abrak, éltető falatát. Lovak fújtatása, tehenek kérődző csendje, az idő kereke most visszaforgott bennem. Két tehén az egyik oldalon, két ló

Lelki társ ravatala

Nem a fizikai halál a legnagyobb veszteség, mert ott a csendben békét lel a vég, de szívünk mélyén súlyosabb a kín, ha a lelki társ életében már nem felel neked.

Az árulás

Csak baráttól jöhet álnok döfés, így születhet csak igazi törés. Az ellenség szava nem dönt romba, aki közel volt hozzád, taszíthat porba. Az ellenség támad, nyíltan, keményen, sosem árul, hisz

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!