Elhagyatva

Az udvaron ködbe vész minden remegve,
hol egykor gyermek szaladt át nevetve.
Most gaz hajol át a kövek terén,
s dér didereg a szép emlékek helyén.

A küszöb kopott, de még őrzi hűen,
ki járt e házban hajdan nesztelen.
A lépcső mélyén elhalt zaj pihen,
mint téli ág közt a reszkető volt-jelen.

A karosszék még mindig az ajtóra néz,
amerről egyszer a fény hazatért.
De most csak árny ül benne mozdulatlan,
mint régi emlék megfáradt alakban.

A konyha mélyén kihűlt minden illat,
nem száll az est mi fűszerest villant.
Melegség helyett bús szelek sodornak,
mint síró hangok az omló alkonyatnak.

A lyukas eresz alatt álmos eső koppan,
a ház hangtalan, magába roskad.
A törött ablak rideg csillagként int,
s a csönd lassanként mindent beborít.

A kertben már a rózsa is lehajlott,
fejére hulltak néma őszi harmatok.
A kerítésnél megpihent a dér,
s a csend magánya minden nap visszatér.

A pince mélyén megült a sötét,
akár egy régen elhallgatott beszéd.
A pókhálók közt a mozdulatlan idő
őrzi, mi volt, s nem lesz már soha több.

Valaha itt még ünnep lángja égett,
nevetés ringatott hosszú estéket.
Most tompa árny jár a padlók felett,
a ház magába zárja a közelgő telet.

Az idő-óra jár még konok-egyedül,
úgy, mint öreg ember, ki többé már nem örül.
Ketyegő verése tompán a falakra hull,
s a ház minden emlékével lassan elvonul.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

A villám

Az ég kettéhasad, fény szövi át az éjszakát, a szél kiált, a föld reszket, és a csend vérző fénnyel telik meg. Méhes József (Zümi bá’)

Az éjszaka

A nappal színekkel építi rendjét, az éj lebontja, s kitárja csendjét. Hol titkok zengenek hangtalanul, s az élet az öröklét nyomán alakul. Az éberség itt a legfőbb erény, kardja a

Két harcos

Mit számít túlerő, ha ellene bátor szív dobog, ha lelkek acélján nem ejt rést a sok-sok ok. Két harcos áll a szélben, dacuk végtelen, el nem futnak ők, szembenéznek névtelen.

A harc maga

Az ég alatt vad árny borult a tájra, a szél süvöltött, s tenger habja lángra. S a sziklák ormán, ott, hol vége az égnek, két nagy Erő feszült az öröklétnek.

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!