ELENGEDÉS

Emlékszel, amikor először ültél fel biciklire?
valaki ott állt melletted, hogy segítsen!
Valaki fogott, és melletted maradt,
amíg el nem hitted: benned is van akarat.

Aki szeret, nem végletekig marasztal,
nem kötöz magához félemlítéssel, panasszal.
Hanem egyszer elenged, bár fáj neki nagyon,
hogy szabadon menj tovább a saját utadon.

Ha azt kérdezed: „Miért hagytál el engem?”,
keresd előbb a választ saját szívedben.
Mert lehet, hogy nem elhagytak haragban,
hanem megtanítottak hinni önmagadban.

Ha valaki egyszer elenged, ne félj,
ne hidd azt rögtön, hogy egyedül semmit sem érsz.
Mert amit tőle kaptál, benned marad,
mint reggeli napfény, mely beragyogja utad.

Az élet is pont ilyen, ezt jegyezd meg jól,
nem minden segítség az, ami mindig veled lohol.
Van, aki megtanít, aztán utadra bocsát,
hogy saját lábadon járd végig a világot tovább.

Ha néha nehéz lesz, és elfárad a lábad,
ne gondold azt rögtön, hogy vége a világnak.
Pihenj meg kicsit, aztán indulj tovább,
mert minden hosszú út megéri a próbát.

Ha majd egyszer te segítesz egy kisebbnek,
aki félve ül fel a biciglire és remegve teker.
Fogd még egy kicsit, amíg szüksége lehet rád,
aztán engedd el, hogy megtalálja önmagát.

Ne félj attól, hogy valakit el kell engedned,
ha tudod, hogy nélküled is már továbbmehet.
Mert a szeretet nem az, hogy mindig fogod a kezét,
hanem megtanítod, hogyan vigye tovább az életét.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

BAGOLY AZ ERDŐBEN

Az erdő mélyén halkul a táj,a bagoly is az alkonyra vár.A fák alatt a csend megül,s az árnyék is szépen elterül.  Olyan természetes a helye,mintha mindig is ott lenne.A fa

MILLIÓK MONDJÁK

Fiatal voltam, pénzem sose volt,a holnap mégis szép reményt hazudott.Zsebemben apró, fejemben virág,s hittem, rám is vár még a nagyvilág.  A csóróság volt hű kenyerem,s a büszkeség tartotta még a

HOLNAP

A tegnap végleg messze szállt,magával vitte önmagát.Hiába őriznéd, ami volt,a múlt kapuja már bezáródott. Hány szó maradt még odabent,mit kimondani nem mertünk?Hány ölelésre nem jutott idő,hány búcsú lett kimondatlanul késő?

LELKÜNK RAJTA

Két apró cica az út kövén,reszketve ül a hideg közepén.Valaki sorsukról lemondott,s könyörtelenül az utcára dobott. A járda kövén nincs puha fekhely,a szél sem kérdi, fáznak-e reggel.A város mellettük közönnyel

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!