Egyéjszakás kaland

Nem kellett múlt, sem holnapról beszéd,
elég volt válladon a lebbenő szépség,
Két idegen voltunk egyetlen estén,
kik összebotlottak egymás vágyó tekintetén.

Nem volt szükség nagy vallomásokra,
csak arra, hogy nézzük egymást kívánva,
A percnek saját törvénye lett,
s minden mozdulatban ott rezgett a kezdet.

A szavaink puhán simultak össze már,
mint esti szél, mely végigfut a lombok oldalán,
A vágy ordított, nem csak halkan égett,
mint kandalló mélyén a parázsló fények.

Nem kértünk többet annál, ami volt,
egy őszinte percet, mely testünkre hatott,
A sors sem írt fölénk nagy esküket,
csak lobbanó, kéjes, vad igényeket.

Az éjszaka őrült szeretkezéssé vadult,
minden félénk gondolat teljesen kihunyt,
A kinti világ messzire maradt,
bennünk csak a mindent elsöprő pillanat.

Az ablakon túl lassan pirkadt már,
de bennünk még zenélt az éjszakai nyár,
A hajnal halvány arannyal felelt,
miközben a sötétség csendesen lepergett.

Tudtuk, hogy a reggel másfelé vezet,
a város újra visszakéri lépteinket,
De addig még a perc velünk maradt,
mint parton felejtett kagylóban a morajló hang.

Nem lett belőle közös történet,
sem évekig őrzött, nagy ígéret,
De attól még igaz maradt a láng,
mely egyszer fellobbant egy röpke éjszakán.

Mert vannak percek, melyek így kerekek,
nem kérnek többet, mint amennyit érnek,
Egy villanásnyi, tiszta ragyogást,
mely önmagáért szép, s nem végtelen folytatást.

Az egyéjszakás csoda talán ennyi csupán,
egy fellobbanó fény az idő oldalán,
De aki egyszer átélte e tüzet,
örökké őriz benne valami vágyó üzenetet.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Ne mond „csak úgy”

Ne mond bárkinek „csak úgy”, hogy kapd be,mert mondani dühből és vágyból is lehet.Ezért jól nézd és fontold meg, kérlek,kinek a szájába adod, mert a farkad a mérleg! Méhes József(Zümi

Képzelt vagy valós dominó elv

Mint dominók dőlünk egymás karjába,egy érintés sodor további a lázba,benned másnak visszhangzik a vágy,s bennem is más felé indul tovább. Én benned voltam egy halk remegés,te másban oldod fel a

Akár a fülemüle éneke

Az alkony lágy ölén dalol a fülemüle,rezgő hangja selymet fon az éji csöndbe.Suhog a lomb, mint titkot súgó lehelet,s bennünk ébred valami, mi régóta remegett. Mint csillag az égen, úgy

Tavasz, férfi szemmel

Tavasz jön, és fellélegzik a város,s fény csorog végig, mely mindenütt csábos.Kabátok hullnak, mint múltak emlékei,és új vágyak ébrednek: a testek rejtekei. A nap simítja vállak ívét lágyan,ágyék táncol csípők

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!