Egyéjszakás kaland

Nem kellett múlt, sem holnapról beszéd,
elég volt válladon a lebbenő szépség,
Két idegen voltunk egyetlen estén,
kik összebotlottak egymás vágyó tekintetén.

Nem volt szükség nagy vallomásokra,
csak arra, hogy nézzük egymást kívánva,
A percnek saját törvénye lett,
s minden mozdulatban ott rezgett a kezdet.

A szavaink puhán simultak össze már,
mint esti szél, mely végigfut a lombok oldalán,
A vágy ordított, nem csak halkan égett,
mint kandalló mélyén a parázsló fények.

Nem kértünk többet annál, ami volt,
egy őszinte percet, mely testünkre hatott,
A sors sem írt fölénk nagy esküket,
csak lobbanó, kéjes, vad igényeket.

Az éjszaka őrült szeretkezéssé vadult,
minden félénk gondolat teljesen kihunyt,
A kinti világ messzire maradt,
bennünk csak a mindent elsöprő pillanat.

Az ablakon túl lassan pirkadt már,
de bennünk még zenélt az éjszakai nyár,
A hajnal halvány arannyal felelt,
miközben a sötétség csendesen lepergett.

Tudtuk, hogy a reggel másfelé vezet,
a város újra visszakéri lépteinket,
De addig még a perc velünk maradt,
mint parton felejtett kagylóban a morajló hang.

Nem lett belőle közös történet,
sem évekig őrzött, nagy ígéret,
De attól még igaz maradt a láng,
mely egyszer fellobbant egy röpke éjszakán.

Mert vannak percek, melyek így kerekek,
nem kérnek többet, mint amennyit érnek,
Egy villanásnyi, tiszta ragyogást,
mely önmagáért szép, s nem végtelen folytatást.

Az egyéjszakás csoda talán ennyi csupán,
egy fellobbanó fény az idő oldalán,
De aki egyszer átélte e tüzet,
örökké őriz benne valami vágyó üzenetet.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

A nő vágya – lágyan

Mindig, amikor teljesen körém zár az éjed, nem marad más, csak a lassú, biztos lényed. Én pedig engedem – csendben, szelíden, hogy a vágyunk ritmusát te vezesd végig bennem. Méhes

Hűség, vagy mi…?!

A hűség tiszta állapot, még megcsalás nem borítja el, a lélek benne, csendes tó, nem látszik még mi új kel. De mélyén ott lapul a kérdés, ami belénk mar, vajon

Vetkőzz, mondta…

Félhomályban álltam, s a csend puha kendő, körém simult, mint mindent előre sejlő. A hangja hívott, lassan, mégis súllyal, mint aki tudja, milyen mélyre húz a szóval. „Vetkőzz” – mondta,

Csak barátság, vagy vágy?!

I. Lehet csak barátság…! Örök kérdés, hogy férfi és nő, csak barátként egymás mellett élhet ő, lehetnek-e ők tisztán, vágytalanul, vagy a szívekben láng lobbanhat valahol. Barátság szent, ha tiszta

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!