Délibáb

Izzik a lég, a táj remeg,
a spektrumból egy álom lebeg.
Ott vagy a semmi felett,
de hinni akarok, mert a szemem szeret.

Bármerre nézek, minden tovaillan,
ahogy a csók, ajkamról elillan.
Csak a lég marad és a kopár puszta,
téged délibáb, nem érlek el soha.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Képzelt vagy valós dominó elv

Mint dominók dőlünk egymás karjába,egy érintés sodor további a lázba,benned másnak visszhangzik a vágy,s bennem is más felé indul tovább. Én benned voltam egy halk remegés,te másban oldod fel a

Akár a fülemüle éneke

Az alkony lágy ölén dalol a fülemüle,rezgő hangja selymet fon az éji csöndbe.Suhog a lomb, mint titkot súgó lehelet,s bennünk ébred valami, mi régóta remegett. Mint csillag az égen, úgy

Tavasz, férfi szemmel

Tavasz jön, és fellélegzik a város,s fény csorog végig, mely mindenütt csábos.Kabátok hullnak, mint múltak emlékei,és új vágyak ébrednek: a testek rejtekei. A nap simítja vállak ívét lágyan,ágyék táncol csípők

Megközelítések

A Biblia szava az égbe emelhet,de földre a vágy húz, hogy átölelhess.Mert mit ér a hit, ha hideg marad benn,ha nem remeg át egy ölelés a testben. A Káma Szútra

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!