Izzik a lég, a táj remeg,
a spektrumból egy álom lebeg.
Ott vagy a semmi felett,
de hinni akarok, mert a szemem szeret.
Bármerre nézek, minden tovaillan,
ahogy a csók, ajkamról elillan.
Csak a lég marad és a kopár puszta,
téged délibáb, nem érlek el soha.
Méhes József
(Zümi bá’)
Bajsza alatt kacsint a vén, tréfás szava mindig serény. Mondja nevetve, „Hej, bizony ám, nem csak a fiatalt hajtja a vágy!” A só ott csillog, csábít, hív, szívben a láng
Árnyékod átölel, bár nem érintesz, tested a levegőn át is rám hatott. Tekinteted perzsel, mint délben a Nap, s a világ csendben vár, hogy megadjam magam. Egy pillantás és többé
Beszélgettünk mélyen, s bennünk zenélt a csend, az ősz igazát hozta minden rezdülő szó-rend. A lelkem lassan lélegzett, mint fáradt őszi ág, s tudtam: a pillanattal játszik most a szikrázó
Völgyed csúcsa és a kelyhed gyönyör, tény,hol önmagára lel a lüktető remény.Nem kér a vágy, csak megérkezik belül,s az élvezet egyetlen pontba sűrűsül. Völgyed fölötti hegyen körkörös mozdulat,nem siet, inkább