Cogito vs Coitus

Az ész hidegen épít magának falat,
míg a vágy döngetve áttöri azokat.
Descartes szava tiszta, mint téli ég,
de a test mélyebben őrzi az élet lényegét.

„Gondolkodom” – mondja az ember magában,
miközben a vére lüktet a vágyban.
Mert egyetlen érintés néha többet ér,
mint minden gondolat, mely papírra fér.

Descartes könyvek fölé hajolva élt,
míg a test egy másik igazságot mesélt.
Hogy az ember nem csupán tiszta értelem,
hanem hús is, amely vágyik szüntelen.

Coitus ergo sum – bennem így maradt,
mint eső után felszálló párás gondolat.
És tudom már: az ember addig él igazán,
amíg valakihez képes közel hajolni némán.

Az ész pontos, akár a hideg acél,
de a testben régebbi igazság beszél.
A vér nem tanult latin mondatokat,
mégis mélyebben éli át a vágyakat.

A vágy nem kérdez, nem keres okot,
csak fellobban bennünk, mint száraz avarok.
Nem érdekli rend, erkölcs vagy idő,
csak hogy a másik teste milyen közel jön.

Cogito ergo sum – mondja az értelem,
Coitus ergo sum – súgja az érzelem.
És az ember valahol a kettő között él:
gondolkodva, vágyva, míg valakihez ér.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

A só

Bajsza alatt kacsint a vén, tréfás szava mindig serény. Mondja nevetve, „Hej, bizony ám, nem csak a fiatalt hajtja a vágy!” A só ott csillog, csábít, hív, szívben a láng

Van ilyen

Árnyékod átölel, bár nem érintesz, tested a levegőn át is rám hatott. Tekinteted perzsel, mint délben a Nap, s a világ csendben vár, hogy megadjam magam. Egy pillantás és többé

Délibáb

Izzik a lég, a táj remeg, a spektrumból egy álom lebeg. Ott vagy a semmi felett, de hinni akarok, mert a szemem szeret. Bármerre nézek, minden tovaillan, ahogy a csók,

Miért nem…?!

Beszélgettünk mélyen, s bennünk zenélt a csend, az ősz igazát hozta minden rezdülő szó-rend. A lelkem lassan lélegzett, mint fáradt őszi ág, s tudtam: a pillanattal játszik most a szikrázó

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!