Cogito vs Coitus

Az ész hidegen épít magának falat,
míg a vágy döngetve áttöri azokat.
Descartes szava tiszta, mint téli ég,
de a test mélyebben őrzi az élet lényegét.

„Gondolkodom” – mondja az ember magában,
miközben a vére lüktet a vágyban.
Mert egyetlen érintés néha többet ér,
mint minden gondolat, mely papírra fér.

Descartes könyvek fölé hajolva élt,
míg a test egy másik igazságot mesélt.
Hogy az ember nem csupán tiszta értelem,
hanem hús is, amely vágyik szüntelen.

Coitus ergo sum – bennem így maradt,
mint eső után felszálló párás gondolat.
És tudom már: az ember addig él igazán,
amíg valakihez képes közel hajolni némán.

Az ész pontos, akár a hideg acél,
de a testben régebbi igazság beszél.
A vér nem tanult latin mondatokat,
mégis mélyebben éli át a vágyakat.

A vágy nem kérdez, nem keres okot,
csak fellobban bennünk, mint száraz avarok.
Nem érdekli rend, erkölcs vagy idő,
csak hogy a másik teste milyen közel jön.

Cogito ergo sum – mondja az értelem,
Coitus ergo sum – súgja az érzelem.
És az ember valahol a kettő között él:
gondolkodva, vágyva, míg valakihez ér.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

A kilenc lyukú híd

A pusztán áll a híres híd, kilenc lyuk őrzi titkait. Nem szekérnek, nem is lónak, gyönyör jut ott a vándorlónak. Az első lyuk kacér, csilingel, nevet, csókol, játszik szívvel. Csipkelődve

Variációk egy témára

Kéz a Kézben! – még csend a vágy, ujjak között bizsergő láng, puha érintés, halk ígéret, út a szívtől a testig ébred. Az a Kézben! – súlyt kap a perc,

Valaki alatt, valaki fölött

Van úgy, hogy magad alatt vagy, mélyben, hol fojt a csend, s tested csak árnyékot hordoz, s minden perc lassan temet. De jön a másik tüze rád, ujja lángként végigszánt,

Izzás a szürkületben

Lombok közt szűrődik a fény, játszik a fűszál, csillan a rét. A park ölel, csendje takar, titkot őriz minden, ha akar. Két kéz találkozik nesztelen, ujj hegye súrol – remeg

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!