Bibe és Porzó

A virág tárja titkos testét,
vágy szólítja szelíd neszét,
porzó hajlik, szórja fényét,
s a bibe hívja rejtek mélyét.

A bibe csókra szomjasan,
fogadja porát lassúan,
s a porzó útja mélyre fut,
hol minden édes lángba jut.

A lüktetésben ott a tánc,
hol sóhaj születik s parázs,
a porzó újra árad ott,
hol bibe szorítja most legott.

A csatornában út nyílik szét,
rejtett mély fogad minden lét,
a mozdulat már követel,
s a bibe reszket, égre kel.

A végső lökés száll belé,
a gyönyör forr, nem áll meg még,
a bibe zár, magába von,
s az élet sarjad ott, ahol.

Majd csend marad, a lég puhán,
a porzó fáradt, szunnyad tán,
de ajándékát ott hagyta,
a bibe mélyén maradva.

S e csöndben nincs már külön út,
csak összeolvadt, tiszta múlt,
a bibe és a porzó mind,
az öröklét titkát rejti kint.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Variációk egy témára

Kéz a Kézben! – még csend a vágy, ujjak között bizsergő láng, puha érintés, halk ígéret, út a szívtől a testig ébred. Az a Kézben! – súlyt kap a perc,

Valaki alatt, valaki fölött

Van úgy, hogy magad alatt vagy, mélyben, hol fojt a csend, s tested csak árnyékot hordoz, s minden perc lassan temet. De jön a másik tüze rád, ujja lángként végigszánt,

Izzás a szürkületben

Lombok közt szűrődik a fény, játszik a fűszál, csillan a rét. A park ölel, csendje takar, titkot őriz minden, ha akar. Két kéz találkozik nesztelen, ujj hegye súrol – remeg

A só

Bajsza alatt kacsint a vén, tréfás szava mindig serény. Mondja nevetve, „Hej, bizony ám, nem csak a fiatalt hajtja a vágy!” A só ott csillog, csábít, hív, szívben a láng

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!