Bibe és Porzó

A virág tárja titkos testét,
vágy szólítja szelíd neszét,
porzó hajlik, szórja fényét,
s a bibe hívja rejtek mélyét.

A bibe csókra szomjasan,
fogadja porát lassúan,
s a porzó útja mélyre fut,
hol minden édes lángba jut.

A lüktetésben ott a tánc,
hol sóhaj születik s parázs,
a porzó újra árad ott,
hol bibe szorítja most legott.

A csatornában út nyílik szét,
rejtett mély fogad minden lét,
a mozdulat már követel,
s a bibe reszket, égre kel.

A végső lökés száll belé,
a gyönyör forr, nem áll meg még,
a bibe zár, magába von,
s az élet sarjad ott, ahol.

Majd csend marad, a lég puhán,
a porzó fáradt, szunnyad tán,
de ajándékát ott hagyta,
a bibe mélyén maradva.

S e csöndben nincs már külön út,
csak összeolvadt, tiszta múlt,
a bibe és a porzó mind,
az öröklét titkát rejti kint.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Méghogy „Disznó”, méghogy „Áldozat”

A férfi, ha vét, csak „született disznó” marad, mocskos ösztön hajtja, nem látja szabad. A vágy benne tombol, mint részeg vihar, s a bélyeg, mit kap, örökre kitart. A nő,

A mondás ellenére mégis

Férj, feleség, szerető, – mind egy-egy tükördarab, mely visszaveri arcodat, s közben szétvág, ha marad. Mert néha épp az fáj leginkább, hogy ott van még, kihez megszokás köt, nem vágy,

Nyelvében él a nemzet …

Nyelvében él a nemzet, de nyelvében ott a vágy, gyermekkel nem áld meg, de ad mámoros csodát. És aki játszva érzi, hogy mit tud tenni még, annak minden csókjában újra

A kilenc lyukú híd

A pusztán áll a híres híd, kilenc lyuk őrzi titkait. Nem szekérnek, nem is lónak, gyönyör jut ott a vándorlónak. Az első lyuk kacér, csilingel, nevet, csókol, játszik szívvel. Csipkelődve

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!