BAGOLY AZ ERDŐBEN

Az erdő mélyén halkul a táj,
a bagoly is az alkonyra vár.
A fák alatt a csend megül,
s az árnyék is szépen elterül. 

Olyan természetes a helye,
mintha mindig is ott lenne.
A fa törzséhez simul alakja,
az erdő a testébe fogadja. 

Nesztelen szárnyán az éjbe száll,
s a sűrű lomb közt utat talál.
Számára a nesz is üzenet,
mely elárul minden rejtekhelyet.

Két sötét szemmel néz felénk,
mint aki látja múltunk és jelenünk.
Sárga csőrén megcsillan az éj,
s arcán az erdő ősi békéje él. 

Nem kér figyelmet, nem beszél,
csak ül az ágon, s messze néz.
A mozdulatlan pillanat
többet mesél, mint száz szavad. 

Mi emberek csak sietünk,
s a csend mellett is elmegyünk.
Elmegyünk a fák alatt,
s nem látjuk-halljuk a baglyokat.

Nem birtokunk az erdő mélye,
ne formáljuk saját képünkre.
Elég, ha csendben megállunk,
s vendégként járunk, míg itt vagyunk.

Méhes József
(Zümi bá’)

0 0 szavazatok
Vers értékelése
Feliratkozás
Visszajelzés
guest

0 hozzászólás

Megosztás:

Kategória további versei

Az öngyilkos

Nem meghalni kíván, csak élni másként, de zárva minden út, s az ég határként. A terhek súlya roskaszt, összetör, a szív kiált, de hangja nem gyönyör. Még nem a halált

Hit, kétely, fanatizmus

A hit, ha él, mint láng lobog, s nem fojtja el, mit szív dobog. De hogyha kővé dermed el, börtönné válik hirtelen. Mert hinni kell és kérdezni, nem félni, inkább

Az ámokfutás kora

Az ámokfutás bennünk él, mélyen, rejtve, képernyők fénye mossa szét az elmét benne. Léptünk gyorsul, s ha megállnánk, félünk tőle, a csendben meghallanánk, mi megy bennünk tönkre. A gyermek is

Az árulás

Csak baráttól jöhet álnok döfés, így születhet csak igazi törés. Az ellenség szava nem dönt romba, aki közel volt hozzád, taszíthat porba. Az ellenség támad, nyíltan, keményen, sosem árul, hisz

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!
0
Szívesen fogadnám a gondolataidat, kérlek írd meg kommentben.x