BAGOLY AZ ERDŐBEN

Az erdő mélyén halkul a táj,
a bagoly is az alkonyra vár.
A fák alatt a csend megül,
s az árnyék is szépen elterül. 

Olyan természetes a helye,
mintha mindig is ott lenne.
A fa törzséhez simul alakja,
az erdő a testébe fogadja. 

Nesztelen szárnyán az éjbe száll,
s a sűrű lomb közt utat talál.
Számára a nesz is üzenet,
mely elárul minden rejtekhelyet.

Két sötét szemmel néz felénk,
mint aki látja múltunk és jelenünk.
Sárga csőrén megcsillan az éj,
s arcán az erdő ősi békéje él. 

Nem kér figyelmet, nem beszél,
csak ül az ágon, s messze néz.
A mozdulatlan pillanat
többet mesél, mint száz szavad. 

Mi emberek csak sietünk,
s a csend mellett is elmegyünk.
Elmegyünk a fák alatt,
s nem látjuk-halljuk a baglyokat.

Nem birtokunk az erdő mélye,
ne formáljuk saját képünkre.
Elég, ha csendben megállunk,
s vendégként járunk, míg itt vagyunk.

Méhes József
(Zümi bá’)

0 0 szavazatok
Vers értékelése
Feliratkozás
Visszajelzés
guest

0 hozzászólás

Megosztás:

Kategória további versei

Seprűk

Az új seprű suhanva csillog, mint a fény, a por fél tőle, reszket mindenhol szegény. De bölcs a régi, nem rohan, csak nevet, tudja, a sarokok rejtik a szemét-tereket. A

Gondold meg

A tett vagy mulasztás az élet tengerén, árnyat vagy fényt szór a világ peremén. Amit teszünk, vagy csendben hallgatunk, mindig visszhangzik és örökké hordozzuk. A szándék is út, mely lélekből

Az örökkévaló

Az ember régóta kérdi, mi a mindenség titka, miért születik a világ, s mivé lesz holnapra? Tudás hiányában lelkéből szövi saját istenei arcát, az égbe rajzolta összes félelme vigaszát. Az

Csakis így

Alkoss. Ha nem jó, változtass. A jót mástól is fogadd el. Ha bármi tarthatatlan, engedd el. Méhes József (Zümi bá’)

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!
0
Szívesen fogadnám a gondolataidat, kérlek írd meg kommentben.x