Az öngyilkos

Nem meghalni kíván, csak élni másként,
de zárva minden út, s az ég határként.
A terhek súlya roskaszt, összetör,
a szív kiált, de hangja nem gyönyör.

Még nem a halált keresi – új életet
másik arcát, egy könnyebb, tisztább képet.
Álmok között bolyong, de nincs szava,
a fájdalomnak van csak otthona.

Az ablakok mögött csak éj maradt,
a zajló város érte nem szalad.
A mellkasában üresen kong a csend,
s a tehetetlenség lánca sem enged.

Az ég alján vörösen sír a láng,
a város omlik, nincsen több irány.
A föld reped, a szél jajongva zúg,
s a szívre omlik minden, mint a lúg.

És jön a füst, s a fény is elenyész,
az ég beomlik, minden szó kevés.
A hang szétfoszlik, mintha álom lenne,
s a szív marad csak vergődve, sebzetten.

Így lesz a kiáltásból, néma vágy,
egy sóhaj, melybe senki szív se lát,
az élethez ragaszkodás szakad,
s a menekülés életet tagad.

Még nem a halál hívja, csak a csend,
a lehetetlenség, mely rádermedt.
A kérő ének összezuhan végül,
s a vágy az éggel örök rímbe készül.

Az utolsó szikra is vérbe fúl,
az idő megáll, nem jön semmi új.
Csak sűrű csend, mely örökre bezár,
s a végső szó – kilátástalanság.

És hollók szárnyán jön a mély sötét,
a fényt széttépik, nincs ki védje rég.
A láng kihuny, hamuvá válik ott,
s a szó lehull, mint száraz, törött csont.

A föld reped, a tenger visszavon,
a csillagok lehullnak szédítőn, vakon.
Az idő megáll, perce sincs tovább,
a csend kiált, „Csak pusztulás, halál!”

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Hit és valóság

A hit csak fejünkben ragyog, és valljuk, úgy létezik a hit, hogy nem is látjuk. A valóság viszont nem kér hitet, se szót, csak türelmet, s még nyitottabb valót. A

Mazochista aki …

Az ember oly sok mindentől retteg, fél, de van, ki vágyott fájdalomból él. Ha rossz másnak, az neki jó, mert úgy kívánja, a szenvedést örömként lobbantja lángra. A fájdalomhoz vágya

Vessző és pont

A vessző folytatás, remény és vágy, ha van még mit mondani, nyitott az ágy. De pont kell, ha elfáradsz, ha vége a dalnak, hogy teret hagyj végül az új szavaknak.

A vélemény

A vélemény kincs, de kár, hogy gyakran silány, mint rossz parfüm büdös, mégis vidám. Az ember hordja, mutatja bőszülten, bután, s hiszi, hogy arany, pedig csak homály. Akár a segglyuk,

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!