Az öngyilkos

Nem meghalni kíván, csak élni másként,
de zárva minden út, s az ég határként.
A terhek súlya roskaszt, összetör,
a szív kiált, de hangja nem gyönyör.

Még nem a halált keresi – új életet
másik arcát, egy könnyebb, tisztább képet.
Álmok között bolyong, de nincs szava,
a fájdalomnak van csak otthona.

Az ablakok mögött csak éj maradt,
a zajló város érte nem szalad.
A mellkasában üresen kong a csend,
s a tehetetlenség lánca sem enged.

Az ég alján vörösen sír a láng,
a város omlik, nincsen több irány.
A föld reped, a szél jajongva zúg,
s a szívre omlik minden, mint a lúg.

És jön a füst, s a fény is elenyész,
az ég beomlik, minden szó kevés.
A hang szétfoszlik, mintha álom lenne,
s a szív marad csak vergődve, sebzetten.

Így lesz a kiáltásból, néma vágy,
egy sóhaj, melybe senki szív se lát,
az élethez ragaszkodás szakad,
s a menekülés életet tagad.

Még nem a halál hívja, csak a csend,
a lehetetlenség, mely rádermedt.
A kérő ének összezuhan végül,
s a vágy az éggel örök rímbe készül.

Az utolsó szikra is vérbe fúl,
az idő megáll, nem jön semmi új.
Csak sűrű csend, mely örökre bezár,
s a végső szó – kilátástalanság.

És hollók szárnyán jön a mély sötét,
a fényt széttépik, nincs ki védje rég.
A láng kihuny, hamuvá válik ott,
s a szó lehull, mint száraz, törött csont.

A föld reped, a tenger visszavon,
a csillagok lehullnak szédítőn, vakon.
Az idő megáll, perce sincs tovább,
a csend kiált, „Csak pusztulás, halál!”

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Légy észnél

Ne vágyj biztonságra ellenség felett, mert lővonalban osztozik veled. Az előny álarc, mélyén ott a seb, mely vissza sújt, ha másnak fáj a tett. Ki fölényben hisz, saját csapdáját ássa,

Bocsánatkérés

Ha bárhogy is volt, de kárt okozol, Szelíd szóval még jobban fokozol. Bocsánatot kérni könnyű, semmi hangon, Minden marad, nem változik, monoton. Vegyél egy tányért, vágd a földre, Darabok szóródnak

Ne ugorj minden szóra

Sok hang van, de nem mind számít,van, ami bánt, s van, ami tanít.Csak azt hallgasd, mi jót ad neked,ne szórd szét kincsként az erődet. Az idő is kincs, ne aprítsd

Holnapország és a Ma

(Ami persze nincs is…!) OKTATÁS Holnap a jövő – ígérik szépen, ma a tanár él akármilyen béren. Tankönyv helyett szlogen a fal, krétát koldul, s kifogy a dal. Ami persze

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!