Az ember intelligens állat

Az ember nappal törvényt ír díszes, hideg papírra,
éjjel meg ugyanarra vágyik véres viadalban.
Nyakkendőt hord, de lelke mélyén ordító állat,
ki csillagok közt is vadászik újabb áldozatára.

A farkas öl, mert éhezik a téli rengetegben,
az ember országokat gyújt fel sértődöttségében.
A tigris okkal tép, mert erre szülte a végzet,
viszont az ember-állat oltárára hull milliónyi élet.

Az ember iszonyúan szeret, szinte már önkívületben,
s ugyanazzal a lendülettel pusztít el mindent őrületében.
Csókot lehel kedvesére a nyári alkonyatban,
majd háborút indít másnap egy sértett gondolatban.

Az ész nem mindig tündököl az ember homlokán,
sokszor csak éles penge mások torkán.
A tudásból nem egyszer lesz bilincs és hideg fegyver,
mely mögött reszket a sebzett többi ember.

Az ember egyszerre rab és saját börtönőre,
sokszor önmaga ellen fordul, saját jövőjére.
A tükör előtt megállva néha üvöltve hallgat,
látja saját tekintetében: ott vad állatok laknak.

Mégis van valami fenséges ebben a furcsa fajban,
hisz tud zenét írni könnyezve a legnagyobb viharban.
Vért iszik, s állat módjára pusztít dühösen,
de képes ringatni síró gyermeket gyöngéden.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

NE LEGYÉL TRÉFLI

Ne légy tréfli szavakban, tettekben, hitben,ne legyen más az arcod nappal, mint az éjben.Amit ma vállalsz, holnap is vállalnod kell bátran,ne kelljen kaserolnod magad utólag a világban.  Ne kend el

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!