Az ámokfutás kora

Az ámokfutás bennünk él, mélyen, rejtve,
képernyők fénye mossa szét az elmét benne.
Léptünk gyorsul, s ha megállnánk, félünk tőle,
a csendben meghallanánk, mi megy bennünk tönkre.

A gyermek is már rohanni tanul,
Nem élni, csak reagálni, ahogy tud.
A jövő futópad, s mérgező ritmusát
előre írja szoftver és a kód-világ.

A verseny láza fertőz, mint a járvány,
a győztes is veszít, bár áll a pályán.
A rohanás nem sport, hanem vallás,
melynek papja a profit, s hívője a vásárlás.

Az idő nem ellenség, csak tükör,
melyben meglátjuk, kik voltunk belül.
Ha elcsendesedünk, talán halljuk még,
hogy a rohanás mögött ott lüktet a békés rég.

Az ámokfutás a jövő tömegsportja – mondják,
de talán csak addig, míg valaki megáll.
Mert a legnagyobb győzelem nem futva jön el,
hanem csendben, mikor önmagadhoz érsz el.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Fejtartás

Ha gond borul rád, s terhe húzza vállad, ne engedd, hogy bilincsbe zárja szárnyad. Emeld fel fejed, s lásd mennyire tágas az ég, hol új reményt sző a fény a

Nem az számít

Nem az számít, mennyi év várt, hanem, hogy tested-lelked mit csinált. Hogy percnyi időből mennyit élsz, s hogy álmaidban mennyit félsz. Hiába hosszú száz napod, ha üres szívvel álmodod. Az

A halhatatlan szépség

A szépség az emberben törékeny vendég, a művészetben már halhatatlan emlék. S míg a test lassan porrá lesz, semmivé, a szépség a művekben örökre él. Ott van a vászon, az

Szeress, ha elkerülhetetlen, ölj!

Ha kell, szeress, s ne rejtsd el a szíved, ne félj kimondani, ami benned éltet. A vágy, a láng, a szenvedély vezessen, s kötődésed soha meg ne rettenjen. Ha kell,

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!