Az ámokfutás kora

Az ámokfutás bennünk él, mélyen, rejtve,
képernyők fénye mossa szét az elmét benne.
Léptünk gyorsul, s ha megállnánk, félünk tőle,
a csendben meghallanánk, mi megy bennünk tönkre.

A gyermek is már rohanni tanul,
Nem élni, csak reagálni, ahogy tud.
A jövő futópad, s mérgező ritmusát
előre írja szoftver és a kód-világ.

A verseny láza fertőz, mint a járvány,
a győztes is veszít, bár áll a pályán.
A rohanás nem sport, hanem vallás,
melynek papja a profit, s hívője a vásárlás.

Az idő nem ellenség, csak tükör,
melyben meglátjuk, kik voltunk belül.
Ha elcsendesedünk, talán halljuk még,
hogy a rohanás mögött ott lüktet a békés rég.

Az ámokfutás a jövő tömegsportja – mondják,
de talán csak addig, míg valaki megáll.
Mert a legnagyobb győzelem nem futva jön el,
hanem csendben, mikor önmagadhoz érsz el.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Ilyenek vagyunk

Van, ki átgondolt értelemmel nézi a világot,s türelmes kérdésekkel kutatja az igazságot.Van, ki ködbe lép, a gyors válaszokra várvahiszi: más hangos szava a gondok orvoslása. Az egyik érti az idő

Miért kutyapicsázunk…?

A hangos gúny nem bizonyít bölcsességet,csak elfedi gyarló, akarnok képességeinket.Ki másokat nyom le, hogy magasabbra álljon,önmaga árnyékában botorkál vakvágányon. Nem kell mindig győzni, nem kell mindig vágni,néha elég csendben, másban

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!