Az ámokfutás kora

Az ámokfutás bennünk él, mélyen, rejtve,
képernyők fénye mossa szét az elmét benne.
Léptünk gyorsul, s ha megállnánk, félünk tőle,
a csendben meghallanánk, mi megy bennünk tönkre.

A gyermek is már rohanni tanul,
Nem élni, csak reagálni, ahogy tud.
A jövő futópad, s mérgező ritmusát
előre írja szoftver és a kód-világ.

A verseny láza fertőz, mint a járvány,
a győztes is veszít, bár áll a pályán.
A rohanás nem sport, hanem vallás,
melynek papja a profit, s hívője a vásárlás.

Az idő nem ellenség, csak tükör,
melyben meglátjuk, kik voltunk belül.
Ha elcsendesedünk, talán halljuk még,
hogy a rohanás mögött ott lüktet a békés rég.

Az ámokfutás a jövő tömegsportja – mondják,
de talán csak addig, míg valaki megáll.
Mert a legnagyobb győzelem nem futva jön el,
hanem csendben, mikor önmagadhoz érsz el.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Seprűk

Az új seprű suhanva csillog, mint a fény, a por fél tőle, reszket mindenhol szegény. De bölcs a régi, nem rohan, csak nevet, tudja, a sarokok rejtik a szemét-tereket. A

Gondold meg

A tett vagy mulasztás az élet tengerén, árnyat vagy fényt szór a világ peremén. Amit teszünk, vagy csendben hallgatunk, mindig visszhangzik és örökké hordozzuk. A szándék is út, mely lélekből

Az örökkévaló

Az ember régóta kérdi, mi a mindenség titka, miért születik a világ, s mivé lesz holnapra? Tudás hiányában lelkéből szövi saját istenei arcát, az égbe rajzolta összes félelme vigaszát. Az

Csakis így

Alkoss. Ha nem jó, változtass. A jót mástól is fogadd el. Ha bármi tarthatatlan, engedd el. Méhes József (Zümi bá’)

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!