Aratás

(Régi aratások emlékére.)

Hajnal bontja szét az éj köpenyét,
harmat fénylik a fűszál hegyén.
A föld lélegzik, frissen, halkan,
búza tenger ring aranyban.

A kaszások vállán súly a világ,
markukban élesre köszörült akarás.
Lépnek előre, suhan az erő vasa,
ritmust ver minden lendülő kasza.

Mögöttük asszony és gyermek hajol,
markot szednek gabonaszálakból sorban.
Kötelet fonnak szalmaszálból,
kéve születik minden hajlongásból.

A kévék sorban, mint gyermekek állnak,
keresztbe rakva őrzik az álmukat.
Szél játszik velük, mintha tudná,
hogy kenyeret rejt minden aranyló búza.

És mikor estére elpihen a táj,
a búza keresztjein fény szalad át.
Az alkony tűzben állít emléket
az embernek, ki verejtékkel éltet.

Mert búza nélkül nincs se nap, se kenyér,
nincs otthon, asztal, nincs jövő, nincs remény.
A mag marad, hogy új élet fakadjon,
így őrzi az ember a létet minden aratáson.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

VÉNASSZONYOK NYARÁNAK FÉNYE

Talán ezért szeretem ezt az időt,mikor a nyár már majdnem elköltözött,de még visszanéz egyszer az ősz előtt,és különös fényt hagy a föld fölött. Nem tudom, miért olyan különös,hogy minden egyszerre

A HISZÉKENYSÉG VÁMSZEDŐJE

Nem karddal jön, csak szépen rád mosolyog,és közben már a gyenge pontodon kopog.Mézes szavakkal közelebb hajol,s nem veszed észre, mikor álnokul átkarol. A jóhiszemű ember jót feltételez,nem gondolja, hogy mögötte

VÉGSŐ LEHETŐSÉGEK

Ha szürkül a fény, s közel hajol az este,ki mondja meg, mi fér még az életbe?A test felett a döntés súlya vár,s az ember mondhassa meg, mit magának szán. Nem

IPI-APACS, AKI BÚJT, BÚJT…

Gyermekkorunk udvarán futottunk,minden délután együtt voltunk.Nem kellett más, csak néhány jó barát,s máris kezdődhetett a vidám hajszánk. A játék megtanított jól figyelni,a jelekből a helyzetet megfejteni.Egy mozdulat is sok mindent

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!