Aratás

(Régi aratások emlékére.)

Hajnal bontja szét az éj köpenyét,
harmat fénylik a fűszál hegyén.
A föld lélegzik, frissen, halkan,
búza tenger ring aranyban.

A kaszások vállán súly a világ,
markukban élesre köszörült akarás.
Lépnek előre, suhan az erő vasa,
ritmust ver minden lendülő kasza.

Mögöttük asszony és gyermek hajol,
markot szednek gabonaszálakból sorban.
Kötelet fonnak szalmaszálból,
kéve születik minden hajlongásból.

A kévék sorban, mint gyermekek állnak,
keresztbe rakva őrzik az álmukat.
Szél játszik velük, mintha tudná,
hogy kenyeret rejt minden aranyló búza.

És mikor estére elpihen a táj,
a búza keresztjein fény szalad át.
Az alkony tűzben állít emléket
az embernek, ki verejtékkel éltet.

Mert búza nélkül nincs se nap, se kenyér,
nincs otthon, asztal, nincs jövő, nincs remény.
A mag marad, hogy új élet fakadjon,
így őrzi az ember a létet minden aratáson.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

A nosztalgia

A nosztalgia selymes, langyos öncsalás,emlékekből font érzelmi maszturbálás.Tegnap még szidtuk a létet dührohamokban,ma „boldog idők” laknak ugyanazon romokban. Közös nosztalgia: társas önkielégítés,kollektív sóhajokkal végzett múltsimítás, merítés.A szégyenből tanulság lesz, a

Ilyen (is) az élet

A gyermek tiszta lelke még csodákban hinni mer,Míg rá nem omlik lassan a könyörtelen rendszer,S megtanulja, hogy e föld sokszor farkast nevel,Ki gyenge társát mosolyogva nyeli el. A pénz hideg

Harka

Itt a Harka méltóság nevét őrzi a régi igazság,ki a törzsszövetségben volt, mint ítélő magasság.Időbe vésve maradt itt, mint halványodó emlék,a köré nőtt egy falu s az erdős, szelíd vidék.

A csend súlya

Nem attól nagy az ember igazán,ha hangja átzúg mindenki akaratán.Van csend, amely többet mond mindenkinek,mint száz kimondott, üres üzenet. A folyó sem siet a tengerig,mégis minden útja oda visz.A türelemnek

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!