A Vackor

Vadkörte kerül ki a zord határra,
hol szél tanít megmaradni állva.
Nem ígér bőséget, sem könnyű sorsot,
csak annyit: élni kell itt és majd ott.

Vackor így nő fel a zord határ felett,
hol megmaradni már önmagában tett.
Szél vájja kérgét, fagy tanítja arra meg:
élni csak mélyre vert gyökerekkel lehet.

Ki ülteti, a földre bízza az időt,
nem kérdez semmit: vállalja a jövőt.
Nem önmagának hagy itt nyomokat,
generációjának szánja a mozdulatokat.

Több évszázadnyi hit áll az ültető alakban,
saját génjeinek súlya egyetlen akaratban.
A múlt keze benne, a jövő szeme rajta,
így lesz a fa a végtelen összetartás maga.

A Vackor nem tanít szóval összetartozást,
nem emel törvényt, sem útmutatást.
Csak áll, s ez az állás maga a jel,
hogy együttmaradáshoz ennyi kell.

Így áll a Vadkörte időkön keresztül,
összekötve múltat és jövendőt belül.
Gyökere hátra ér, lombja előre lát,
s az ültető céljában él tovább a megmaradás.

Méhes József
(Zümi bá’

Megosztás:

Kategória további versei

HÁROM MADÁR

Ha három madár lennék, szállnék fenn az égen,s látnám, ahogy követem magam a légben.Egyik előre törne, széllel versenyt járva,másik kettő nézné őt a felhőkön túl szállva. Az egyik tudni vágyna,

RÖVIDLEJÁRATÚ ILLÚZIÓ

Döntöttem végre, világjárásra útra kelek,nem várok tovább, még megőszülhetek.A félretett pénzemet most világkörüli útra váltom,a világot bejárom, ez volt mindig is az álmom. A nyugdíjas évek most itt járnak,megtakarításom nem

NÉGY ÉLET

Van, aki mondja: „Gyermekem született”,s e szóval lezárja az új fejezetet.Hírül adja csupán, hogy új élet fakadt,de benne marad még a régi önmaga.  És van, ki így szól: „Anya lettem

SÜNIKE ŐSSZEL

Őszi szél fúj, hull a levél,kis sünike avarban él.Almát görget, makkot talál,puha fészkén álomba száll. Méhes József(Zümi bá’)

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!