A szürke alak

Irodák mélyén, zárt ajtók mögött,
tolla alatt mátrix-rend szövődött.
Más neve állt az írott sorok felett,
de ő készítette mindig az eredetet.

Nem harsány lény, nem fényes alak,
csak rendbe mártott, tiszta akarat.
Mint mély alap a ház alatt,
mely nélkül minden fal leszakad.

Mert amit alkotott, minden időt kiállt,
nem roppan össze, ha vádló kiált.
Kőbe nem vésték, mégis marad,
mint partot formáló, türelmes patak.

A szürke alak nem kér semmi hitet,
nem bizonyít, nem emel feleslegeket.
Elég neki, hogy tudja: vége, kész,
mit rá bízott az idő és a józan ész.

Méhes József
(Zümi bá’)

0 0 szavazatok
Vers értékelése
Feliratkozás
Visszajelzés
guest

0 hozzászólás
Beágyazott visszajelzések
Az összes hozzászólás megtekintése

Megosztás:

Kategória további versei

Füstöl a fű

Füst gomolyog, lassan száll az égbe, gondolat repül, szabadon, zenére. Meglazul az idő, a percek szétesnek, álmok születnek, mert a valóság részeg. Könnyű a test, mint hajó a vízen, a

Néha jó hülyének lenni

Ha rám tekintesz, könnyen elhiszed, hogy gondolatból nálam kevés született. De mögöttem ott lapul az irónia, egy bohóc lelke, halk tragikomédia. Az első benyomás, „ez tuti hülye”, az arcát nézve

Irigység

Az irigység nem szégyen, hanem erő, benned lüktet, mint rejtett dobverő. Kicsit mar, de felébreszt – hajt, és lehetsz az, kit holnap a többiek szidnak majd. A munkahely klasszikus helyszín,

Szilva dilemma

Amíg a fán ring, nagy terve támad, hogy lesz belőle tűz és szenvedély, de jön a fazék, s a lábos is bezárhat, s marad a sorsa, édes semmiség. A lekvár

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!
0
Szívesen fogadnám a gondolataidat, kérlek írd meg kommentben.x