Irodák mélyén, zárt ajtók mögött,
tolla alatt mátrix-rend szövődött.
Más neve állt az írott sorok felett,
de ő készítette mindig az eredetet.
Nem harsány lény, nem fényes alak,
csak rendbe mártott, tiszta akarat.
Mint mély alap a ház alatt,
mely nélkül minden fal leszakad.
Mert amit alkotott, minden időt kiállt,
nem roppan össze, ha vádló kiált.
Kőbe nem vésték, mégis marad,
mint partot formáló, türelmes patak.
A szürke alak nem kér semmi hitet,
nem bizonyít, nem emel feleslegeket.
Elég neki, hogy tudja: vége, kész,
mit rá bízott az idő és a józan ész.
Méhes József
(Zümi bá’)