A rés

A rés nem romantikus kósza hasadék,
nem költők vállára omló égi ajándék.
A rés figyelmeztet: valami nyílik vagy fogy,
s a történés árnya már mögöttünk oson.

A rés nem csak fény a repedt falakon,
néha hiány, mely nő a gondolatokon.
Nem ígéret, nem tiszta lehetőség,
inkább lassan kibomló törékenység.

A résből előbújhat minden kufár,
mint más bajából épít díszes oltár.
Mert ahol hiány van, ott megjön a kéz,
mely alamizsnáért egész sorsot kér.

A résen beszivároghat a közöny hidege,
mint téli köd a nyitva felejtett szívekbe.
S ahol a részvét végleg elapad,
ott ember embernek farkasa marad.

Mégis újra meg újra vakon haladunk,
mert kényelmesebb álmot hazudnunk.
Azt hisszük: a rés majd magától bezár,
míg más falán végigfut a halál.

Az ember szeret hinni a majd leszben,
hogy a rést betömi valaki más csendben.
Közben a falon nő a csendes repedés,
s vele együtt nő a késői ébredés.

Mégis haladunk, mintha nem látnánk semmit,
mintha a rés nem érintene semmit.
Pedig a repedés már bennünk fut át,
csak megszoktuk a halk, állandó hibát.

S amikor végül már nincs mit pótolni,
nem lehet többé semmit újrarajzolni.
Akkor értjük meg, lehet túl későn, némán,
hogy a rés-repedés ott van önmagunk világán.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

NE LEGYÉL TRÉFLI

Ne légy tréfli szavakban, tettekben, hitben,ne legyen más az arcod nappal, mint az éjben.Amit ma vállalsz, holnap is vállalnod kell bátran,ne kelljen kaserolnod magad utólag a világban.  Ne kend el

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!