A pénz szagtalan csak annak, ki bírja,
kinek énjét nem égeti hiánya.
De aki nélkülözik, az érzi minden éjben,
hogy a pénz szaga – maga az élet vére.
A pénz csillog, mint templom ablaka,
de mögötte ott a vér, s verejték szaga.
A gazdag mosolyog – illata, édes méz,
a szegény szava – bűz, mit viselni nehéz.
A szegénység szaga átjárja a falat,
ahol étel helyett az éhség szakad.
A gazdag orra nem érzi, csak ítél,
mert szaga annak van, ki szegényként él.
A pénznek nincs szaga – mondják halkan,
de én érzem mégis, ha elsuhan alattam.
Az arany fénye hideg, mint a jég,
s nem melegít, ha fázik a szegény.
A szegénység szaga nem bűn, csak jel,
hogy élni próbál, kit messze kerül a siker.
S ha egyszer mind szívet hordunk a zsebben,
talán a pénz is emberibb lesz – s nem fegyver.
Méhes József
(Zümi bá’)