A pénz illatai

A pénz szagtalan csak annak, ki bírja,
kinek énjét nem égeti hiánya.
De aki nélkülözik, az érzi minden éjben,
hogy a pénz szaga – maga az élet vére.

A pénz csillog, mint templom ablaka,
de mögötte ott a vér, s verejték szaga.
A gazdag mosolyog – illata, édes méz,
a szegény szava – bűz, mit viselni nehéz.

A szegénység szaga átjárja a falat,
ahol étel helyett az éhség szakad.
A gazdag orra nem érzi, csak ítél,
mert szaga annak van, ki szegényként él.

A pénznek nincs szaga – mondják halkan,
de én érzem mégis, ha elsuhan alattam.
Az arany fénye hideg, mint a jég,
s nem melegít, ha fázik a szegény.

A szegénység szaga nem bűn, csak jel,
hogy élni próbál, kit messze kerül a siker.
S ha egyszer mind szívet hordunk a zsebben,
talán a pénz is emberibb lesz – s nem fegyver.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Magassági repülés

Fehér torony nő az égbe, szétárad, dagad, nőve, felfelé. Vörösnégyszögnél szárny rezzen, indulok, szemem a csúcsot kutatja, fényben tisztulok. Felhőalap sötétje hívogat, ott pezseg az élet, ott a vad áramlat.

A sturcspirál

Az égen szállva hirtelen fordul a gép, a sturcspirál pokla hív, vesztő körökbe lép. A belső szárny már nem emel, csak újra átesik, a föld felé rohansz, ha a mozdulat

Élj úgy, mint a Télapó

Az Északi-sark csendje hív, hol hófödte tundra mesét ír. A Télapó ott él magányban, évente csak egyszer jár a világban. A Télapó nem fél a magánytól, nem némul el a

Füstöl a fű

Füst gomolyog, lassan száll az égbe, gondolat repül, szabadon, zenére. Meglazul az idő, a percek szétesnek, álmok születnek, mert a valóság részeg. Könnyű a test, mint hajó a vízen, a

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!