A pénz illatai

A pénz szagtalan csak annak, ki bírja,
kinek énjét nem égeti hiánya.
De aki nélkülözik, az érzi minden éjben,
hogy a pénz szaga – maga az élet vére.

A pénz csillog, mint templom ablaka,
de mögötte ott a vér, s verejték szaga.
A gazdag mosolyog – illata, édes méz,
a szegény szava – bűz, mit viselni nehéz.

A szegénység szaga átjárja a falat,
ahol étel helyett az éhség szakad.
A gazdag orra nem érzi, csak ítél,
mert szaga annak van, ki szegényként él.

A pénznek nincs szaga – mondják halkan,
de én érzem mégis, ha elsuhan alattam.
Az arany fénye hideg, mint a jég,
s nem melegít, ha fázik a szegény.

A szegénység szaga nem bűn, csak jel,
hogy élni próbál, kit messze kerül a siker.
S ha egyszer mind szívet hordunk a zsebben,
talán a pénz is emberibb lesz – s nem fegyver.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Blauburger vére

Egy barátom tiszteletére! Kőszeg lankáin fürtök érnek, bíbor színük fényben égnek. Pincék mélyén a csend figyel, bor születik, mi szívre lel. Dombok ölét napsugár simítja, csillog a szem, ha a

Pitypang

Sárga Nap a fű fölött, szél viszi a vágyadat. Elpattan a pillanat, és újjászületik egy világ. Méhes József (Zümi bá’)

Aratás

(Régi aratások emlékére.) Hajnal bontja szét az éj köpenyét, harmat fénylik a fűszál hegyén. A föld lélegzik, frissen, halkan, búza tenger ring aranyban. A kaszások vállán súly a világ, markukban

Békéscsaba ébredése

Mikor a föld még puszta volt, sivár, az Alföld néma, árva rónaság. Csak szél sodorta múlt porát a tájon, s csend borult a végtelen határon. A török dúlt sokáig, utánuk

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!