A pénz illatai

A pénz szagtalan csak annak, ki bírja,
kinek énjét nem égeti hiánya.
De aki nélkülözik, az érzi minden éjben,
hogy a pénz szaga - maga az élet vére.

A pénz csillog, mint templom ablaka,
de mögötte ott a vér, s verejték szaga.
A gazdag mosolyog - illata, édes méz,
a szegény szava - bűz, mit viselni nehéz.

A szegénység szaga átjárja a falat,
ahol étel helyett az éhség szakad.
A gazdag orra nem érzi, csak ítél,
mert szaga annak van, ki szegényként él.

A pénz szótlan, mégis szól helyettünk,
a csendje ordít minden reggel bennünk.
Ki most üres zsebbel álmodni mer,
az bűnös itt, hol lényeg a csillogó siker.

A pénznek nincs szaga - mondják halkan,
de én érzem mégis, ha elsuhan alattam.
Az arany fénye hideg, mint a jég,
s nem melegít, ha fázik a szegény.

A szegénység szaga nem bűn, csak jel,
hogy élni próbál, kit messze kerül a siker.
S ha egyszer mind szívet hordunk a zsebben,
talán a pénz is emberibb lesz - s nem fegyver.

Méhes József
(Zümi bá’)

Szerintem:

A vers témája a pénz erkölcsi, érzelmi, gazdasági és szociális együttese - hogyan hat az emberi kapcsolatokra, az igazságérzetre, a méltóságra. A mondanivaló időtálló - a pénz nem önmagában jó vagy rossz, hanem attól válik azzá, milyen „illatot” hagy maga után az agyban.