A megismerés peremén

Nem látok többet annál, mi elém kerül,
mégis érzem: a világ messzebbre terül.
Van valami, mi némán hívogat,
s túléli bennem a kimondott szavakat.

A tudat partján áll a gondolat,
s a túlpartra már nem vezet hidakat.
Csak sejti azt, mit el nem ér soha,
mint csillagot, melynek távol az otthona.

A létezés nem kérdi, értjük-e nevét,
csak ránk borítja végtelen lepelét.
Mi nézzük őt, mint gyermek a csodát,
mely nem magyaráz, csak kitárja önmagát.

Nem hiány az, mit nem tud felfogni ész,
mert az csak más dimenzióba nyíló rés.
Mint tengerek fölött lebegő ködök,
melyek mögött a part mindig örök.

Nem birtokolhatom a végtelent,
mégis átjár néha odabent.
Mint szél, amely az arcomhoz simul,
és mire felfognám, már elvonul.

Talán a létezés nem megfejtést kíván,
hanem hogy végigmenjünk az útján.
S ne féljünk attól, mit nem értünk még,
mert nem csak abból áll a mindenség.

S ha egyszer elcsitul minden zaj,
és mielőtt lehull rólunk minden földi baj,
Talán megértjük, mit talált a szív:
a transzcendens nem bizonyít – csak hív.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Légy észnél

Ne vágyj biztonságra ellenség felett, mert lővonalban osztozik veled. Az előny álarc, mélyén ott a seb, mely vissza sújt, ha másnak fáj a tett. Ki fölényben hisz, saját csapdáját ássa,

Bocsánatkérés

Ha bárhogy is volt, de kárt okozol, Szelíd szóval még jobban fokozol. Bocsánatot kérni könnyű, semmi hangon, Minden marad, nem változik, monoton. Vegyél egy tányért, vágd a földre, Darabok szóródnak

Ne ugorj minden szóra

Sok hang van, de nem mind számít,van, ami bánt, s van, ami tanít.Csak azt hallgasd, mi jót ad neked,ne szórd szét kincsként az erődet. Az idő is kincs, ne aprítsd

Holnapország és a Ma

(Ami persze nincs is…!) OKTATÁS Holnap a jövő – ígérik szépen, ma a tanár él akármilyen béren. Tankönyv helyett szlogen a fal, krétát koldul, s kifogy a dal. Ami persze

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!