Nem kard, nem ágyú, nem tűz lobog,
a döntés az, mi embert jövőbe sodor.
A vas csak hallgat, a méreg pihen,
de a mérleg él, sorsunkban van jelen.
A mérlegben rejlik minden emberi sors,
a béke álma, s a pusztító rossz.
Ha jól tartják karjait, oltalom lehet,
ha nem – a föld vért iszik, sírokat nevel.
Tanuljunk hát a múlt nyomából,
a sírok szavából, a vér szagából.
S legyen a mérleg igaz kezekben,
hogy ember maradjon embernek.
Méhes József
(Zümi bá’)
Mielőtt pálcát törnénk mások felett,nézzünk szembe, kik vagyunk mi ott bent.A szó csak akkor lesz igaz és súlyos,ha belső rendünk már szilárd és biztos. Régi hitek, beidegződések dolgoznak csendben,észrevétlen irányítják,
A világ nem börtön, igaz – csak kissé zárt,sok a lakat és kevés a kulcs hozzá.De ha nem nézünk oda, máris minden szabad,legalábbis papíron, elvben, tudatalattiban. Éjjel a fal hideg,
A szóbeszéd rég súgta: az igazság futva utolér,a hazugság sánta lábbal messze soha nem ér.De fordult egyet a kor, s a rend most meginog,a futó hazugság győz, s az igazság
Ha egymagad szólsz egy láthatatlanhoz,kórlap kerül a neved alá most.Ha tömeg súgja az elképzelthez ugyanazt,ott már a kollektív hit az úr, nem az agy. Képzelethez szólsz? Orvos jön érted,tömegben képzelegsz?