Nem kard, nem ágyú, nem tűz lobog,
a döntés az, mi embert jövőbe sodor.
A vas csak hallgat, a méreg pihen,
de a mérleg él, sorsunkban van jelen.
A mérlegben rejlik minden emberi sors,
a béke álma, s a pusztító rossz.
Ha jól tartják karjait, oltalom lehet,
ha nem – a föld vért iszik, sírokat nevel.
Tanuljunk hát a múlt nyomából,
a sírok szavából, a vér szagából.
S legyen a mérleg igaz kezekben,
hogy ember maradjon embernek.
Méhes József
(Zümi bá’)
A kormány mondja: háború van, súlyos, komor,a szó úgy esett a népre, mint éjben a Thor.De nem lángol a ház, nem dübörög a föld,csak rendelet nő, s minden más eltűnő.
Megálltam csendben a tompa ég alatt,szürke por ült a fáradt ágak alatt.Szárnyas mag forgott hangtalan körén,mint eltévedt sors a mindenség ölén. Egy árva fa állt kőbe zárva ott,gyökerét betonba szorította
Láng csap fel éjben, távoli ég alján,robaj ver visszhangot Irán sok falán.Hírek sodródnak szél hátán át,sorsokról suttog a megtört világ. Műhold tekint le a földre némán,képek beszélnek por és rom
Galaxisok égnek a fekete éjen,hideg törvény mindegyik szemében.Nem hallják meg, ha van földi sikoly,pályájukon haladnak, mint néma boly. Ha meteorit, kisbolygó zúdul alá vadul,nem alku tárgya, vissza nem fordul.A becsapódás