A faszén

A faszén egyszer csak azt mondja: ő szerves önkritika,
nem csak egy égett fa, hanem valami furcsa logika.
Azt állítja, benne van minden, ami nem ment végig,
de minden részében értékes befejezettségét véli.

Bevallja, hogy nem befejezett, sőt messze nem az,
csak közben úgy hangzik, mint egy ironikus vigasz.
Szépen összerakott mondatokban beszél magáról,
de kevés látszik abból, hogy tényleg változna magától.

Folyton vitázik magával, de nincs igazi döntés,
egyszer vádol, aztán menteget – kevés következmény.
Mire eljutna valami tiszta állásponthoz,
addigra az egész elillan, mint pára a lápról.

Kicsit tragikus, ahogy komolyan magyaráz,
miközben saját útján újra meg újra hibáz.
Felismeri ugyan, mi lenne a helyes irány,
de „a” lépés hiányzik – s marad az akadály.

Ez a „faszén” lehetne egy obszcén kifejezés is!

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Az öngyilkos

Nem meghalni kíván, csak élni másként, de zárva minden út, s az ég határként. A terhek súlya roskaszt, összetör, a szív kiált, de hangja nem gyönyör. Még nem a halált

Hit, kétely, fanatizmus

A hit, ha él, mint láng lobog, s nem fojtja el, mit szív dobog. De hogyha kővé dermed el, börtönné válik hirtelen. Mert hinni kell és kérdezni, nem félni, inkább

Az ámokfutás kora

Az ámokfutás bennünk él, mélyen, rejtve, képernyők fénye mossa szét az elmét benne. Léptünk gyorsul, s ha megállnánk, félünk tőle, a csendben meghallanánk, mi megy bennünk tönkre. A gyermek is

Az árulás

Csak baráttól jöhet álnok döfés, így születhet csak igazi törés. Az ellenség szava nem dönt romba, aki közel volt hozzád, taszíthat porba. Az ellenség támad, nyíltan, keményen, sosem árul, hisz

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!