A faszén

A faszén egyszer csak azt mondja: ő szerves önkritika,
nem csak egy égett fa, hanem valami furcsa logika.
Azt állítja, benne van minden, ami nem ment végig,
de minden részében értékes befejezettségét véli.

Bevallja, hogy nem befejezett, sőt messze nem az,
csak közben úgy hangzik, mint egy ironikus vigasz.
Szépen összerakott mondatokban beszél magáról,
de kevés látszik abból, hogy tényleg változna magától.

Folyton vitázik magával, de nincs igazi döntés,
egyszer vádol, aztán menteget – kevés következmény.
Mire eljutna valami tiszta állásponthoz,
addigra az egész elillan, mint pára a lápról.

Kicsit tragikus, ahogy komolyan magyaráz,
miközben saját útján újra meg újra hibáz.
Felismeri ugyan, mi lenne a helyes irány,
de „a” lépés hiányzik – s marad az akadály.

Ez a „faszén” lehetne egy obszcén kifejezés is!

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Seprűk

Az új seprű suhanva csillog, mint a fény, a por fél tőle, reszket mindenhol szegény. De bölcs a régi, nem rohan, csak nevet, tudja, a sarokok rejtik a szemét-tereket. A

Gondold meg

A tett vagy mulasztás az élet tengerén, árnyat vagy fényt szór a világ peremén. Amit teszünk, vagy csendben hallgatunk, mindig visszhangzik és örökké hordozzuk. A szándék is út, mely lélekből

Az örökkévaló

Az ember régóta kérdi, mi a mindenség titka, miért születik a világ, s mivé lesz holnapra? Tudás hiányában lelkéből szövi saját istenei arcát, az égbe rajzolta összes félelme vigaszát. Az

Csakis így

Alkoss. Ha nem jó, változtass. A jót mástól is fogadd el. Ha bármi tarthatatlan, engedd el. Méhes József (Zümi bá’)

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!