A faszén

A faszén egyszer csak azt mondja: ő szerves önkritika,
nem csak egy égett fa, hanem valami furcsa logika.
Azt állítja, benne van minden, ami nem ment végig,
de minden részében értékes befejezettségét véli.

Bevallja, hogy nem befejezett, sőt messze nem az,
csak közben úgy hangzik, mint egy ironikus vigasz.
Szépen összerakott mondatokban beszél magáról,
de kevés látszik abból, hogy tényleg változna magától.

Folyton vitázik magával, de nincs igazi döntés,
egyszer vádol, aztán menteget – kevés következmény.
Mire eljutna valami tiszta állásponthoz,
addigra az egész elillan, mint pára a lápról.

Kicsit tragikus, ahogy komolyan magyaráz,
miközben saját útján újra meg újra hibáz.
Felismeri ugyan, mi lenne a helyes irány,
de „a” lépés hiányzik – s marad az akadály.

Ez a „faszén” lehetne egy obszcén kifejezés is!

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Állatmentés

Nem hős az, ki megment egy életet, csak érzi szívében az értéket. Nem dicsőségért nyúl a bajbajutott után, csak ember marad a baj fokán. Egy állat élete nem kisebb, mint

Hit és valóság

A hit csak fejünkben ragyog, és valljuk, úgy létezik a hit, hogy nem is látjuk. A valóság viszont nem kér hitet, se szót, csak türelmet, s még nyitottabb valót. A

Mazochista aki …

Az ember oly sok mindentől retteg, fél, de van, ki vágyott fájdalomból él. Ha rossz másnak, az neki jó, mert úgy kívánja, a szenvedést örömként lobbantja lángra. A fájdalomhoz vágya

Vessző és pont

A vessző folytatás, remény és vágy, ha van még mit mondani, nyitott az ágy. De pont kell, ha elfáradsz, ha vége a dalnak, hogy teret hagyj végül az új szavaknak.

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!