A fal és a létra

Az idő sodor, a perc sosem marad, a lét-folyam hullámzó árnyakat ad. Szikla áll, de lassan porlad el, s a törvény szól, változni mindig kell. Változás, te örök, te törvény,

Van benned álom, fénylőn lágy, de suttog egy hang, ne csináld! Nem más szól így, csak gondolat, mi benned él, s hatalmad ad. De lásd be, a gát csak képzelet,

Nincs véletlen, a rend öröktől fogva áll, az okság szövi egybe a létezés fonalát. Minden tettünk előzmény súlyát hordozza, s minden perc jövőt szül, törvényként hozva. Nincs szabad akarat –

Itt e század, csupa fény, csupa zaj, Mindenki bölcs, csak ne kérdezd, mi a baj! Okos a telefon, a gazdája nem, De fotózni tud – már az is értelem! A